Miért nem "bugyuta" a meditáció?
Többen ódzkodnak a meditációtól. Sőt legszívesebben elszaladnának az ellenkező irányba. Pedig, ha hajlandóak lennének arra, hogy megismerkedjenek vele, legalább egyszer kipróbálják, rájönnének, hogy ez az egész teljesen másról szól, mint azt eddig gondolták.
Legyél nyitott és csak akkor mondj véleményt, ha már tapasztaltál.
Ez az egyik legfontosabb nézőpont, amivel szolgálni tudok, ha esetleg a környezetedben élők elítélik a meditációt (úgy, hogy nem biztos, hogy tudják miről beszélnek), te pedig valamiért mégis érdeklődsz iránta.
A meditáció más tudatállapot. Ilyenkor több mindent megengedsz magadnak. Mivel egy különleges helyen vagy, ami nem realisztikus, legalábbis itt a matériában, így annyira el vagy foglalva azzal a csodával, amit látni, érzékelni vélsz, hogy szinte megfeledkezel arról, hogy neked vannak olyan sebeid, érzéseid, amely elrejtésére nagy energiákat fordítasz a hétköznapokban. Meditáció közben meg egyszerűen megjelenik a világodban. Bekopog és integet.
Hahó, itt vagyok, most már hajlandó vagy foglalkozni velem?
Miért történik ez? Mert itt nem gondolati szinten vagy, hanem érzelmi szinten, sőt még annál is mélyebben.
Azt gyakorlod, hogyan tudod a gondolataidat elengedni, nem foglalkozni velük és ezzel együtt hogyan tudsz kapcsolódni a testeddel és önmagaddal. És itt jön a csavar.
Amikor a gondolatokkal nem foglalkozol, amikor megengeded a testednek, hogy jelezzen, a tested készséggel megteszi. Jelez. Megmutatja, hol vannak az elakadásaid. Megmutatja, mit őriz magában. Milyen beakadások vannak. És ezek bizony az érzelmek.
| A különféle sérelmekhez, traumákhoz, negatív gondolatokhoz fűződő érzelmek beakadásai, amely nem lett feloldva csupán el lettek pakolva. |
Messzire, minél messzebbre...gondtad te. Azonban mindig karnyújtásnyira vannak és lesznek tőled és egészen addig fognak bezavarni az életedbe, ameddig te nem döntesz úgy, hogy szembenézel velük és végre elengeded őket.
Vannak olyan beakadások, amelyek nem jönnek ki beszélgetéssel. Miért? Mert olyan ügyesen hárítunk, hogy tudat alatt eltereljük a beszélgetést, a gondolatainkat és a másik gondolatait is (megpróbáljuk elterelni), ha vészesen közelít egy adott traumatikus pontunkhoz.
A meditáció maga a megengedés.
Nem humbug, nem varázslás, hanem ismerkedés saját magunkkal. Felismerni azt a rengeteg potenciált ami bennünk lakozik, felbecsülhetetlen érték.
Kár lenne az ítélkezés miatt kimaradni belőle.
Írta: Bocskai Kata
Szabadság Tér Önfejlesztő Központ